Mindig a legegyszerűbb magyarázat az igaz

Mindig a legegyszerűbb magyarázat az igaz - talán a matematikában tartja magát ez a tézis. Ábelt rettenetesen sírós gyermeknek tituláltuk, nem aludt sokat, és emiatt folyamatosan fáradt volt, meg sírt. Attól féltem, hogy az én marha természetemet örökölte, hogy nehezen alszom el, mindenre felébredek. A tegnapi nap volt a legszörnyűbb: reggel hétkor kezdődött a sírás és tizenegyig tartott, délután is hasonló ritmusban folytatódott. Egy adott ponton, azon vettem észre magam, hogy olyan erősen rázom a babakocsit - benne Ábellel - , hogy Áron megijedt.

Apa jó érzékkel szerencsére vett tejport a tegnap. Ma a nyugis kezdés megvolt - annyira fáradt lehetett a kis béka, hogy másképp nem is tudta volna átvészelni a napot. A nyekergős sírás délutánra is ígérkezett, rossz alvás mindenképp megvolt. Ezért felbontottam a tejporos dobozt, szopi után csak úgy lenyomott 50 gramm tejet. És láss csodát: este nyugodt volt, egyedül, ringatás nélkül elaludt, mintha kicserélték volna. Este is megvolt a szopi után a tápszerrel kínálás, vagy 10 gramm lement belőle, nem sok, de a nyugodt elalvás záloga.

És láss csodát: a ritka kaki titka is megoldódott, és máris két kakis pelus volt ma. Eddig először ötnaponta, majd háromnaponta, az elmúlt héten kétnaponta volt kaki, mindig, ha jóllakott és nyugis volt, utánna. Most, hogy kapott pluszba 90 gramm tápszert, máris több a kaka...

Szóval szerintem - legalább is remélem nagyon - , hogy Ábel nem hisztisebb, mint más baba, nem érzékeny az ezen a héten állandóan váltakozó frontokra, hanem egyszerűen éhes volt, és emiatt nem tudott aludni és emiatt fáradt volt és emiatt sírt. Ilyen egyszerű. Nyugodtan lehet szidni engem, hogy nem erőltetem kizárólag a szopit, nekem és Áronnak és apának és Ábelnek a nyugalom miatt megéri este kiegészíteni az étkezést.

Ábel titka

Újból egy olyan kivételes délután, este van, amikor mind a két gyerkőcöm alszik. Rég történt hasonló.

Ábel titkait megfejtettük: az volt a baja, hogy folyamatosan álmos volt és fáradt, ezért sírt rengeteget. Illetve bizonyítottan nagyon mimóza lelkületű, ezért ha anya rosszkedvű, akkor a baba is az, és ha nagy zaj van valahol, akkor felébred, vagy ha Áron zajong, akkor sem tud aludni. Szóval, eléggé fárasztó volt, mire rájöttünk. Addigra már sikerült annyira elrontani, hogy a ringatás az alapdolog az elalvásnál - ezért a napi sétánál, autóban jól alszik. Ma délután sikerült először úgy elaludnia, hogy csak a cumit dugdostam a szájába és nem kellett ide-oda rángatnom meg ringatnom, igaz Áron ekkor már aludt, és Ábel is relatív nyugis volt.  Negyven percbe vagy talán többe is telt mire elaludt, de elaludt önállóan, és én ezt sikernek könyvelem el.

Áronnal is így volt - most hogy így vissza gondolok -, ő is nehezen aludt el, de ő alapból nyugisabb természetű, meg hát vele nem volt még egy sokat szaladgáló bátyus, aki minduntalan megzavarja. No, nehéz hónapok elé nézünk mi még, de ez van, majd túléljük.

Ha a honatyáink megszavazzák, akkor 2012-től három évtől már kötelező lesz az óvoda - szegény dadusoknak fel kell ám készülniük majd Ábelre, mert vele biztos nem fogom erőltetni a szobatisztaságot. Most csak akkor veszik fel, ha szobatiszta - bár ez a törvényben sehol sem szerepel, hogy óvodába csak akkor mehet, ha…..  meg is fogom ezt beszélni a óvonénivel.  Áron kakálni kakál a bilibe, de a pisit azt előszeretettel ereszti a pelusba, ha megkívánja a gumicukrot, akkor szól és pisi is van a biliben. Vagyis kényelmes. Hogy ez az óvoda megtudná-e változtatni nála, nem tudom…

Alvás

Ábel sírósabb, hisztisebb mint Áron, ez tény. Sokkal rosszabban alszik el, este van, hogy 3-4 órát is fent van negyed-fél órás bóbiskolással - tegnap este már olyan fáradt volt, hogy a fürdővízben aludt egyet, majd az öltöztetést végighisztizte, kiszopizta magát, majd egy-két felsírással, ébredéssel fél tizenegykor el is aludt. Látszott is, hogy fáradt, mert hajnalban háromkor ébredt és olyan mohón evett, hogy vissza is jött a tejecske - éjjeli szopizásnál ilyen nem szokott előfordulni. Ma délután sem aludt túl sokat, illetve most van a fél órás bóbiskolása.

A kakilás ugyanúgy öt-négy naponta történik, eléggé nyűgös szokott lenni az ilyen napokon. Hogy fáj-e a hasa, nos azt csak ő tudja, de néha kap Grippe watert, és ilyenkor nyugisabb szokott lenni. Gyarapodni gyarapodik, lassabb ütemben, mint ahogy Áron, de végül is 4640 grammnál tartunk, olyan 150 grammot gyarapszik hetente. Vettünk neki egy rezgős pihenőszéket, abban szokott aludni nappal. Ha nagyon nyűgös, akkor bekapcsoljuk a rezgő üzemmódot, és akkor a nyugodtság garantált - kivéve, ha nem éhes nagyon, ha nem purcizik vagy ha nincs hozzá kedve.

Reggel nagyon fáradtan ébredek, este meg nehezen alszom el, lehet, hogy azért mert sok szoptatós teát iszom - fogalmam sincs. Két gyermekkel - főleg egy dackorszakos Áronnal és egy hisztisebb Ábelnek köszönhetően - mindenképp nehezebb. A héten három napot csak mi hárman voltunk itthon, alaposan le is ffáradtam. A legnehezebb a két gyermek alvását összeegyeztetni, no meg a sétára felkészülni, mikor Áron nem akar felöltözni, Ábel aludna el, ezért sír, még szerencse, hogy van teraszunk: Áron öltöztetem fel előbb, kiküldöm a teraszra, majd Ábel pakolom be a babakocsiba - beteszem az autósülésbe és úgy megy a babakocsiba, így zártabb, nem járja annyira a hideg, három pokrócot kap - és kitolom a teraszra, majd azután én következem, felöltözöm és kimegyek a két gyermekhez. Ha tömbházban laknánk, nos akkor biztos százszor leizzadnék, amíg leérnénk. Egyelőre ennyi, várom türelemmel, hogy Ábel is nőjjön lassacskán, erősödjön, várom a tavaszt, nyárt, amikor egy szál trikóban lehet majd kimenni az udvarra - bár akkor a nagy kánikulávalkell majd megbirkózni.

Négy hét

Négy hete, hogy Ábel megszületett. Mivel még pizsiben vagyok, gyorsan írok....

Négy hét alatt 3630 grammról - ennyire fogyott a kórházban - 4230 grammra nőtt a kis béka. Nem tisztel meg minden nap kakival, sőt, minden második nap sem, sőt minden harmadik nap sem, hanem 5, azaz öt naponta, általában hajnalban vagy éjjel - na jó volt, hogy fürdi után - egy óriásit kakil a pelusba, amit nagyon hangzatosan teszi. Aztán meg újból elkezdi gyűjtögetni a végterméket.

Imád szopizni. Utálja, ha csuklik, ekkor ennek sírás a vége. Ha cicire teszem ilyenkor, csak nagyon felidegesíti magát, ezért ezzel az utóbbi időben nem kísérletezem. Tegnap óta látványosan fáj a hasa, ezért ma reggel hason altattam - megfordította a fejét, mire felébredtem - a lézgésfigyelő azért be volt kapcsolva. Légzésfigyelő: azért vettük, mert a kórházban első nap szóltak, hogy szívzörejt hallottak Ábelnél - kapott is légzésfigyelőt a kórházi kiságyhoz - és hát hogy otthon is legyen, apa gyorsan vásárolt is egyet. Aztán meg harmadnapra el is múlt ez a szívzörej, a doki szerint kisbabáknál ez természetes, normális dolog.

Nagyon érzékeny a zajokra, csendnek kell lenni, hogy el tudjon aludni - ezért éjjel alszik most már sokat. Első két-három hétben sokat volt fenn éjjel is, nagyon fáradt is voltam, de most a kilenc óra körüli szopi után már csak éjjel két órakor ébred fel - egy szopival öt órát is kibír!!! Igaz, általában 10-kor alszik el, anya meg 11-kor, így három órát tudok egyhuzamban aludni - ami azért jó. Az emberi szervezet egy csodás dolog, mert ma szinte kipihenve ébredtem fel - az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fél hetes szopi után nem ébredt fel, így én sem költögettem, így még aludtunk egy turnust mind a ketten - Áron is fáradt volt és aludt - minden összepasszolt. Hát persze, hogy ez egyszer-kétszer történt csak meg, mert ilyen véletlenek ritkán adódnak, mint például az, hogy mind a két gyermek délután ugyanabban au időben alszik. Az igazság az, hogy Áron most már keveset alszik, nem tudunk olyan sokat kinn lenni, most hogy ilyen hideg van, nem fárad el - este igaz, bedől az ágyba és már alszik is, nincs is idő mesét mondani.

No hát ennyi jut eszembe így négy hét elteltével. Nagyon türelmesnek és önfeláldozónak kell lenni, hogy az ember második gyermeket is vállaljon. Nem is tudom, mi van azokkal, akik harmadikat-negyediket is vállalnak, minden elismerésem az övék.

Harmadik héten

Ábel legújabb fotói.

Padlóápoló anyatej

Mikor Áron is szopizott, akkor is folyamatosan anyatejjel ápoltuk a padlót - a tejcsi, ha visszajött, akkor a hátamon, a padlón kötött ki. Ez történik Ábel esetében is: valamikor este a fürdi utáni szopizás végén a kis békát a hasával a lábamra fektettem és a változatosság kedvéért úgy böfiztettem. Hamar meg is lett az eredménye: nagy böfi és a padlóra folyt rengeteg mennyiségű tej, nem is tudom, fél pohárnyi. Hát azt nagyon sajnáltam, hogy így történt, de nem tudtam mit tenni. Ez a böfiztetési módszer kipróbálva, de nem gyakorlom többet.

Sírás

Nem tudunk Tibivel azon napirendre térni, hogy Ábel - főleg este - nagyon síros baba. Annyira tud sírni, hogy vörös belé az egész teste, reszket szinte, és nem tudjuk megnyugtatni sehogy - illetve ha nagyon hirtelen rázunk egyet rajta, akkor egy kicsit meghökken és aztán abba hagyja a dolgot. Áron nem volt ilyen sírós baba - mindenki mondta, hogy milyen nyugodt, de mi nem hittük, hogy az, azt gondoltuk, hogy csak beszélnek az emberek, dicsérnek. De igenis nyugodt baba volt Áron Ábel mellett főleg.

Én azzal magyarázom a dolgot, hogy Ábel nem akart kijönni a pociból, ezért este sírja ki a világfájdalmát, hogy miért kényszerítettük erre a világra, mikor neki olyan jó volt fejjel lefelé az anya pocakjában kucorodni majd rugdalózni. Még szüléskor is visszahúzódott és nem akaródzott lefelé csusszanni - egy húsz perces séta és a gravitáció hatására jött csak lejjebb.

Szóval egyelőre nem tudunk mit kezdeni ezzel a sírással, mint hogy hallgatjuk. egyébként meg szopizással - kopogjam le - minden rendben eddig, szépen gyarapszik, tegnap este már 3950 gramm volt - vagyis 60 grammal több, mint születésekor. Igaz, a kakát a kis béka eléggé szépen összegyűjti, és eddigi tapasztalataim szerint kétnaponta kakil - kezdetben szinte az összes pelus kakás volt, gondolom, mostanra jobban fel tudja dolgozni a szervezete a tejcsit.

Na erről ennyi. Most alvás van, Áron játszadozik itt a szobában, apa is alszik egy kicsit, én meg irogatok, miután a reggel apának köszönhetően a 6,30-as szopizás után még tudtam aludni nyolcig - na jó, inkább ájultan pihentem, de az is jól esett.

Séta a szabadban

Ma volt az első igazi, babakocsis séta a szabadban. Úgy fél órát tartott, dél után fél kettő körül ejtettük meg, mikor hétágra sütött a nap. Nyilván, a kötelező téli rétegeket feladtuk a babára, majd pokróccal letakartuk a babakicsit, melynek az ellenzőjét szigorúan behúztuk - szóval minden biztonsági intézkedés megvolt, ami egy másfél hetes babánál kötelező.

Igazából mama sétáltatta és ő is mutatta be a szomszédoknak: a körtés néninek, a tököt ajándékozó néninek, a közvetlen szomszéd Misinek - sajnos szomszéd Klári későn jött ki, és ő már nem látta Ábelt, de majd következő alkalommal.

Ja éjjel aludtam eléggé jól: kétszer-háromszor kellett a babához felébredni, gyorsan szopizott és aludt is vissza. És én is. Tibi meg sem ébredt, reggel 11-ig tudott aludni, míg hasára nem sütött a nap. Rá is fért: volt az elmúlt időben egy csomó munkája, meg még it voltunk mi is, szóval nála is összegyűlt a sok nemalvás. Ma este is hasonló reményekkel indulok, bár ki tudja mi lesz belőle. Ábel elég sokat aludt a mai nap, de most este öt órakor megébredt, szopizott, azóta meg csak mutatóban aludt - végül is ezt így is kell csinálni, ahhoz, hogy éjjel aludjon.

Éjjel - az esti szopizás után - negyed háromkor és negyed hatkor ébred fel a baba. Szopizik, de kell neki most már Infacolt is adni, mert nagyon mohón issza a tejet és ettől fáj a hasa, egy része vissza is jön. Ja és mivel őszi baba D vitamint is kel adni neki - kihívás azt az egy cseppet beadni, az biztos.

Levél, Enikőnek

Alábbi levelet Enikőnek írtam, akinek Marci fia egy nappal korábban született, mint Ábel, noha későbbre volt tervezve. Marcit Lia várja otthon, aki valamennyivel kisebb mint Áron, ha jól emlékszem, fél évvel. A levelet neki írtam, Ábel születésének a története:

Szia!

Igen en is azt gondoltam, hogy tizen valahányadikára már rég Ábelt fogom ölelgetni és ringatni, de nem így történt…

Ugye, tizenegyedikére  voltam kiírva és mindenkinek viccesen mondtam, hogy majd egy napra rá meg is születik, mint Áron, igaz azt is mondtam, hogy 18-án születik majd meg - akkor kezdődött egy konferencia, aminek a szervezésében október első felében még segítettem.

De eljött a tizedike, 11., voltunk a dokinál vizsgálaton, aki ismertette a tervet: ha egy hét múlva még nem bújt ki, akkor keddi napon befekszem a kórházba, szerdán megindítja a szülést.

Hát minden praktikát bevetettünk, amit a nagykönyv előír a házasélettől a hosszú sétákig - a málnalevélteát azt nem próbáltam azért - de semmi. Aprócska jósló fájások még-még akadtak, de annyi. Aztán eljött a kedd, és semmi. Úgy hogy elmentünk a kórházba, ahol vizsgálgattak, de semmi jele sem volt, hogy indulna a szülés. Kellett vásárolni egy méhszájtágító zselét, amit kedd este a doki felhelyezett és négy - azaz 4 - órán át CTG-re kötve figyelték annak hatását. Voltak újból apr fájások, de egy ujjnyi volt csak a tágulás. Na azt a 4 órát egy oldalon feküdve töltöttem el, Ábel szívverését csak így volt hajlandó meghallgattatni, képzeled, mennyire volt élvezetes már a végén.

Majd másnap jött a fogadott szülésznéni, aki ugyanaz volt, mint Áronnál, és jött a doki is, hogy akkor indítjuk. Az indítás újbóli ágyhoz - CTG-hez láncolást jelentett, mert oxitocint csepegtettek belém. Reggel 8-kor indult mindez, aztán jöttek is a fájások, csak a méhszáj nem tágult a fájásoknak megfelelően, Ábel meg a lehetőségekhez mérten minél feljebb húzta magát a pociban. Vagy három-négy óra ágyhoz láncolás után mondtam a szülésznőnek, hogy nekem minden oldalam zsibbadt, én most járok egyet. És sétáltam Tibivel vagy fél órát, oxitocin infúzió nélkül is voltak rendesen fájások, A sétának meglett a hatása, Áron lejebb csusszant, tágulás is nagyobb volt.

Lassan a kétperces fájásoknál tartottunk, amikor átmentünk a szülőszobára, ahol újból ágyhoz voltam láncolva :-D Na ott egyik vizsgálatnál elreppent a burok, onnan indultak az igazán erős fájások - szerintem a sok oxitocin hatására sokkal erősebbek voltak, mint Áronnál. De a máéhszáj még mindig nem volt eléggé tágulva, közben a doki egy félórásnak mondott műtét második órájánál tartott. Aztán a fájások annyira erősek voltak, hogy muszáj volt nyomni, Ábel szívverése meg nyomáskor lecsökkent, nem vészesen, de csökkent. Erre a szüésznő, hogy még bírjak vagy 3 fájást nyomás nélkül, mert muszáj, na ebből egyet skerült kibírni valahogy nyomás nélkül, de a többit nem sajnos. Így a szülésznő behívott egy ügyeletes dokit, és egy fájás alatt a harmadik nyomásból kint volt a baba, vágtak, talán hosszabban is, mint múltkor, fene tudja. ÉS ekkor megkönnyebbültem, és megígértem magamnak abban a szent percben, hogy ez az utolsó gyermek, amit én szülök :-D. Szegény Tibi el is sírta magát, mikor látta hogy szenvedek és küszködök - iszonyú volt az utolsó fázis: ösztöneidet fogd vissza, hogy a gyermek nehogy sérüljön, majd próbálj ösztönnek is engedelmeskeni. Blee, szörnyűűű!!!!

Na de azután már minden rendben volt, senkinek sem lett semmi komoly baja, Ábel, én is mindenki rendben volt. 

Köldökcsonk, ami leesett

Hát ezzel a köldökkel kicsit megszenvedtünk, mármint én. Amiután hazajött észrevettük, hogy Ábel köldkcsonkja bizony-bizony vérezget és fáj is neki, ha odaérünk. Lelkiismeretesen ápolgattuk, de változás nem volt túl sok... Majd tegnap volt nálunk a védőnéni, aki levetkőztette és megnézegette Ábelkét, hogy minden rendben van-e vele, majd az én nagy fájdalmamra elkezdte a köldökét macerálni. Nyilván, remélem, tudta mit csinál, mert a látvány nem volt valami szép, de az eredmény mára megszületett: a köldökcsonk leesett és a köldöke szépen, tisztán ott maradt. Na jó, egy pici kis csonk maradvány - de csak mutatóba - van még ott, de most már biztosan nem kell félteni a csonkot, biztosan nem fáj.

Ma hajnalban - miután aludt egy huzamban 4, azaz négy órát - Ábel felébredt, szopizott egy nagyot, kakilt egy nagyot és nem akaródzott visszaaludni. Na jó már fél hat volt, vagyis egyes mérce szerint ez már reggelnek számít, no de egy álmos anyucinak nem. Visszatettem a kis ágyába, majd elszenderedtem egy picit, majd megébredtem, hogy Ábel mocorog meg fura hangokat ad ki. A szeme még mindig nyitva volt, miután az enyém is kinyílt, felvettem ölembe, majd a mocorgás újból kakiba csapott át. Akkor újbóli peluscsere, majd ringatás ezerrel - szopi nem kellett, ha jól emlékszem - és aztán végre elaludt. Mire megébredtem fél kilenc volt talán.... Szóval remélem, hogy lassan rendeződik az éjjeli mizéria és nem lesz fenn egész este, hanem nappal csodálkozik majd a világra szép nagy mélykék újszülött szemeivel.

És máris még egy bejegyzés

Ami csak egy fotó. A kórházban készítette második nap egy néni. Köszönjük neki!

Megérkeztem!

2011. október 19., délután 2,26, ekkor pottyantam ki anya meleg pocakjából, a burok védelméből. Meg se mostak jóformán máris visszatettek anya hasára, ahol olyan jól éreztem magam - belül. Majd be is pólyáltak - miután kicsit megtöröltek - és máris anya mellére helyeztek, ahol egy jót szopiztam. Ja közben meg is mértek, 3890 gramm voltam, 58 centiméter hosszú - az 55 centiméteres ruhák valószínű már nem is lesznek jók rám. Fényképeződtünk is jó sokat, a pózolást nagyon szeretem. Majd jött egy néni, elvitt egy helyre ahol nagyon sok baba votl és sokat sírtak - gondoltam ezt kell nekem is tenni, így hát én is rázendítettem....

Nos, Áron tesvére, Ábel lett családunk újabb tagja. Ez a blog róla szól. Fogadjátok szeretettel, ahogy annak idején Áronka blogját is fogadtátok.