Sírás

Nem tudunk Tibivel azon napirendre térni, hogy Ábel - főleg este - nagyon síros baba. Annyira tud sírni, hogy vörös belé az egész teste, reszket szinte, és nem tudjuk megnyugtatni sehogy - illetve ha nagyon hirtelen rázunk egyet rajta, akkor egy kicsit meghökken és aztán abba hagyja a dolgot. Áron nem volt ilyen sírós baba - mindenki mondta, hogy milyen nyugodt, de mi nem hittük, hogy az, azt gondoltuk, hogy csak beszélnek az emberek, dicsérnek. De igenis nyugodt baba volt Áron Ábel mellett főleg.

Én azzal magyarázom a dolgot, hogy Ábel nem akart kijönni a pociból, ezért este sírja ki a világfájdalmát, hogy miért kényszerítettük erre a világra, mikor neki olyan jó volt fejjel lefelé az anya pocakjában kucorodni majd rugdalózni. Még szüléskor is visszahúzódott és nem akaródzott lefelé csusszanni - egy húsz perces séta és a gravitáció hatására jött csak lejjebb.

Szóval egyelőre nem tudunk mit kezdeni ezzel a sírással, mint hogy hallgatjuk. egyébként meg szopizással - kopogjam le - minden rendben eddig, szépen gyarapszik, tegnap este már 3950 gramm volt - vagyis 60 grammal több, mint születésekor. Igaz, a kakát a kis béka eléggé szépen összegyűjti, és eddigi tapasztalataim szerint kétnaponta kakil - kezdetben szinte az összes pelus kakás volt, gondolom, mostanra jobban fel tudja dolgozni a szervezete a tejcsit.

Na erről ennyi. Most alvás van, Áron játszadozik itt a szobában, apa is alszik egy kicsit, én meg irogatok, miután a reggel apának köszönhetően a 6,30-as szopizás után még tudtam aludni nyolcig - na jó, inkább ájultan pihentem, de az is jól esett.