Tibi mikor Ábel már nagyon hamar elkezdett kúszni, azt mondta, hogy fogadjunk, Ábel már első éves kora előtt fog tudni járni. Ám a mászást annyira szereti, hogy nem nagyon sieti el a dolgot.
Ma estefelé, pelenkázás után - ami a szokásostól eltérően most nyugodtan folyt le - Ábel eliszkolt, gyorsan, majd felállt a lábára és tett volna egy-két lépést, de épp belebotlott a földön lévő nagy matracba, így arra lebukott sé tovább haladt. Ezt látván, hívtam apucit, akivel eljátszottuk, hogy kettőnk között sétál a baba - persze, amíg azt Áron engedte, mert aztán ő is akart sétálni közöttünk. Egy-két lépés után Ábelke a karjainka dőlt, és aztán már el is fáradt, mert csak dőlni akart.
Miután a séta sessionnal végeztünk azonban Ábel újra felállt és tett vagy két lépést. Eléggé bizonytalan volt, de saját akaratából lépegetett... lehet mégis apuci nyeri a fogadást?
Más: írtam korábban, hogy a nyelvféket Ábelnek fel kellett vágni. Erre a beavatkozásra itt Pásztón került sor, Baranyai László fül-orr-gége szakorvos foglalkozik ilyenekkel. Egy pénteki napon mentünk el, miután előtte a doktor néni üzent, hogy mehetünk ide is - nem volt lelkierőm felhívni, kicsit halogattam a dolgot. Nos, pénteken nem volt senki, a doktor bácsi megvizsgálta Ábelt, és ő is úgy látta, hogy fel kell vágni a nyelvét. Szereztek egy steril ollót a szemészetről - ott már elfogyott -, az én ölemben ült a béka, keresztbe tettem a lábamat a lábain, hogy nem kapálozzon, a kezeit is megfogtam, a nővérke pedig megfogta a fejét, hogy ne kapálozzon, teljesen satuban volt szegény Ábelke. A doki valahogy rávette Ábel, hogy kinyissa a száját, majd nyissz, és kész. El se érzéstelenítette, mert mondta, hogy maga az érzéstelenítés hatása rosszabb a gyermeknek, mint az, hogy most fáj egy picit. Én meg beleegyeztem a dologba, mert olvastam a neten, hogy ez nem egy fájdalmas dolog, keveset vérzik is, mert ott kevés az ideg, kevés az erecske.
És valóban. A nyissz után foly egy kis vér, annyi, amennyi egy erőteljesebb fogmosáskor esetleg, majd semmi. Sírás is volt egy pici, kicsit meglepődött a baba, de azután a szép csillogó-villogó orvosi eszközök továbbra is lenyűgözték.
Egy órán keresztül nem vol szabad egyen-igyon, el is aludt közben, majd mikor ébredezett, akkor volt egy kis sírás, a szájához kapott, biztos fájlalta picit - de ennyi, azután mintha mi sem történt volna, mind a ketten elfelejtettük mi történt. Szerencsére ezt simán megúsztuk.
