Négy hete, hogy Ábel megszületett. Mivel még pizsiben vagyok, gyorsan írok....
Négy hét alatt 3630 grammról - ennyire fogyott a kórházban - 4230 grammra nőtt a kis béka. Nem tisztel meg minden nap kakival, sőt, minden második nap sem, sőt minden harmadik nap sem, hanem 5, azaz öt naponta, általában hajnalban vagy éjjel - na jó volt, hogy fürdi után - egy óriásit kakil a pelusba, amit nagyon hangzatosan teszi. Aztán meg újból elkezdi gyűjtögetni a végterméket.
Imád szopizni. Utálja, ha csuklik, ekkor ennek sírás a vége. Ha cicire teszem ilyenkor, csak nagyon felidegesíti magát, ezért ezzel az utóbbi időben nem kísérletezem. Tegnap óta látványosan fáj a hasa, ezért ma reggel hason altattam - megfordította a fejét, mire felébredtem - a lézgésfigyelő azért be volt kapcsolva. Légzésfigyelő: azért vettük, mert a kórházban első nap szóltak, hogy szívzörejt hallottak Ábelnél - kapott is légzésfigyelőt a kórházi kiságyhoz - és hát hogy otthon is legyen, apa gyorsan vásárolt is egyet. Aztán meg harmadnapra el is múlt ez a szívzörej, a doki szerint kisbabáknál ez természetes, normális dolog.
Nagyon érzékeny a zajokra, csendnek kell lenni, hogy el tudjon aludni - ezért éjjel alszik most már sokat. Első két-három hétben sokat volt fenn éjjel is, nagyon fáradt is voltam, de most a kilenc óra körüli szopi után már csak éjjel két órakor ébred fel - egy szopival öt órát is kibír!!! Igaz, általában 10-kor alszik el, anya meg 11-kor, így három órát tudok egyhuzamban aludni - ami azért jó. Az emberi szervezet egy csodás dolog, mert ma szinte kipihenve ébredtem fel - az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fél hetes szopi után nem ébredt fel, így én sem költögettem, így még aludtunk egy turnust mind a ketten - Áron is fáradt volt és aludt - minden összepasszolt. Hát persze, hogy ez egyszer-kétszer történt csak meg, mert ilyen véletlenek ritkán adódnak, mint például az, hogy mind a két gyermek délután ugyanabban au időben alszik. Az igazság az, hogy Áron most már keveset alszik, nem tudunk olyan sokat kinn lenni, most hogy ilyen hideg van, nem fárad el - este igaz, bedől az ágyba és már alszik is, nincs is idő mesét mondani.
No hát ennyi jut eszembe így négy hét elteltével. Nagyon türelmesnek és önfeláldozónak kell lenni, hogy az ember második gyermeket is vállaljon. Nem is tudom, mi van azokkal, akik harmadikat-negyediket is vállalnak, minden elismerésem az övék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése