Hát ezzel a köldökkel kicsit megszenvedtünk, mármint én. Amiután hazajött észrevettük, hogy Ábel köldkcsonkja bizony-bizony vérezget és fáj is neki, ha odaérünk. Lelkiismeretesen ápolgattuk, de változás nem volt túl sok... Majd tegnap volt nálunk a védőnéni, aki levetkőztette és megnézegette Ábelkét, hogy minden rendben van-e vele, majd az én nagy fájdalmamra elkezdte a köldökét macerálni. Nyilván, remélem, tudta mit csinál, mert a látvány nem volt valami szép, de az eredmény mára megszületett: a köldökcsonk leesett és a köldöke szépen, tisztán ott maradt. Na jó, egy pici kis csonk maradvány - de csak mutatóba - van még ott, de most már biztosan nem kell félteni a csonkot, biztosan nem fáj.
Ma hajnalban - miután aludt egy huzamban 4, azaz négy órát - Ábel felébredt, szopizott egy nagyot, kakilt egy nagyot és nem akaródzott visszaaludni. Na jó már fél hat volt, vagyis egyes mérce szerint ez már reggelnek számít, no de egy álmos anyucinak nem. Visszatettem a kis ágyába, majd elszenderedtem egy picit, majd megébredtem, hogy Ábel mocorog meg fura hangokat ad ki. A szeme még mindig nyitva volt, miután az enyém is kinyílt, felvettem ölembe, majd a mocorgás újból kakiba csapott át. Akkor újbóli peluscsere, majd ringatás ezerrel - szopi nem kellett, ha jól emlékszem - és aztán végre elaludt. Mire megébredtem fél kilenc volt talán.... Szóval remélem, hogy lassan rendeződik az éjjeli mizéria és nem lesz fenn egész este, hanem nappal csodálkozik majd a világra szép nagy mélykék újszülött szemeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése