Egyesítés

Egyesítettem Áron és Ábel blogját, manapság az Áron és Ábel hétköznapjai oldalon találtok meg bennünket.

Járás

A posztot eredetileg Áron blogjába írtam szeptember 7-én - biztos fáradt voltam - de Ábelről szól:

Járás

Ábelke mostanság a járással kacérkodik, de nagyon. Azt már meg tudja tenni, hogy guggoló helyzetből feláll lábra mindenféle támaszkodás nélkül, csak úgy, amikor a szoba közepén van. Majd így áll vagy 4-5 másodpercet, a földre ereszkedik és továbbkúszik. Még nem jött jár, hogy a járás mennyivel könnyebb, mint a mászás, kúszás, úgy hogy inkább még kivár. De nincs sok hátra.

Ha éhes-álmos, akkor nagyon hisztisek vagyunk, nem bírja ezeket a rossz állapotokat. Tegnap este is nagyon fáradt volt már, de a sok sírától már nem tudott elaludni, már rég becsukta a szemét, de tovább hüppögött. Szóval nem egyszerű feladat.

Most már élvezi Áron társaságát, kergetőzni szoktak a szekrényben - ami ugye egy olyan szekrény, hogy van egy fal a hálószobában és ott leválasztva egy akkora rész, ahová ruhákat pakolunk. Gardróbnak nevezik talán? Még nincs ajtója, így szabadon lehet benne keringeni előre-hátra. Amit a két gyermek négykézláb meg is tesz: Áron utánozza Ábel, hogy mászik, Ábel meg menekül előre, kacagva, nagyon élvezik mindketten. Az is előfordult már, hogy Áron bezárta a hálószoba ajtaját és akkor ők ketten az ágyon, a szekrényben, mindenfelé, játszanak. Persze, ilyenkor fülelnem kell, nehogy rossz fát tegyenek a tűzre.

Egy kis lépés Ábelnek...

.... egy óriási mérföldkő számunkra. Előző bejegyzésem is a baba járásáról szólt, de akkor az csak olyan erőltetett, esetleges volt. A tegnap viszont annyi sokat járt a baba délután, saját maga akaratából, amennyit az eddigi életében nem.

Az történt, hogy három és negyed órás alvás után háromnegyed ötkor délután felébredt. Szokásától eltérően most elfogyasztotta az ebéd agy részét- borsófőzelék volt - majd a kaki után, mikor a kolozsvári mamával beszélgettünk Skype-on egyszer csak fogta magát, felállt, és tett vagy három lépést. Nagyon tetszhetett neki, mert azután többször megismételte ugyanezt a mutatványt. Majd aztán a szoba közepétől elsétált egészen a bútorig - volt az vagy hét-nyolc összefüggő, bizonytalan lépés, de lépés.

Ma reggel is hasonló tornával kezdte: lábra fel, ide-oda rövideket menetel. Azért a négykézláb mászás is megmaradt.... De ezek után valószínű egyre többet gyakorolja majd ezt a fantasztikus függőleges járást. Most már kijelenthetjük: apuci megnyerte a fogadást, Ábel egy éves kora előtt elkezdett járni.

Jár a baba, jár

Tibi mikor Ábel már nagyon hamar elkezdett kúszni, azt mondta, hogy fogadjunk, Ábel már első éves kora előtt fog tudni járni. Ám a mászást annyira szereti, hogy nem nagyon sieti el a dolgot.

Ma estefelé, pelenkázás után - ami a szokásostól eltérően most nyugodtan folyt le - Ábel eliszkolt, gyorsan, majd felállt a lábára és tett volna egy-két lépést, de épp belebotlott a földön lévő nagy matracba, így arra lebukott sé tovább haladt. Ezt látván, hívtam apucit, akivel eljátszottuk, hogy kettőnk között sétál a baba - persze, amíg azt Áron engedte, mert aztán ő is akart sétálni közöttünk. Egy-két lépés után Ábelke a karjainka dőlt, és aztán már el is fáradt, mert csak dőlni akart.

Miután a séta sessionnal végeztünk azonban Ábel újra felállt és tett vagy két lépést. Eléggé bizonytalan volt, de saját akaratából lépegetett... lehet mégis apuci nyeri a fogadást?

Más: írtam korábban, hogy a nyelvféket Ábelnek fel kellett vágni. Erre a beavatkozásra itt Pásztón került sor, Baranyai László fül-orr-gége szakorvos foglalkozik ilyenekkel. Egy pénteki napon mentünk el, miután előtte a doktor néni üzent, hogy mehetünk ide is - nem volt lelkierőm felhívni, kicsit halogattam a dolgot. Nos, pénteken nem volt senki, a doktor bácsi megvizsgálta Ábelt, és ő is úgy látta, hogy fel kell vágni a nyelvét. Szereztek egy steril ollót a szemészetről - ott már elfogyott -, az én ölemben ült a béka, keresztbe tettem a lábamat a lábain, hogy nem kapálozzon, a kezeit is megfogtam, a nővérke pedig megfogta a fejét, hogy ne kapálozzon, teljesen satuban volt szegény Ábelke. A doki valahogy rávette Ábel, hogy kinyissa a száját, majd nyissz, és kész. El se érzéstelenítette, mert mondta, hogy maga az érzéstelenítés hatása rosszabb a gyermeknek, mint az, hogy most fáj egy picit. Én meg beleegyeztem a dologba, mert olvastam a neten, hogy ez nem egy fájdalmas dolog, keveset vérzik is, mert ott kevés az ideg, kevés az erecske.

És valóban. A nyissz után foly egy kis vér, annyi, amennyi egy erőteljesebb fogmosáskor esetleg, majd semmi. Sírás is volt egy pici, kicsit meglepődött a baba, de azután a szép csillogó-villogó orvosi eszközök továbbra is lenyűgözték.

Egy órán keresztül nem vol szabad egyen-igyon, el is aludt közben, majd mikor ébredezett, akkor volt egy kis sírás, a szájához kapott, biztos fájlalta picit - de ennyi, azután mintha mi sem történt volna, mind a ketten elfelejtettük mi történt. Szerencsére ezt simán megúsztuk.

Nagyon fejlődünk

Rég nem írtam, de két gyermek mellett... nem unatkozom. Főleg azóta, mióta Ábelke belekapaszkodik a bútorokba és feláll. Még be sem töltötte a nyolcadik hónapot, és ilyeneket volt képes csinálni.

Mikor ez elkezdődött sorozatosak voltak az esések és a sírások. Olyan esések, amivel Áront annak idején bevittük a sürgősségire, de Ábellel edzettebbek vagyunk, tudom mikor kell igazán aggódni. Az is megtörtént már - sajnos -, hogy amiután a nagy babakocsiba hagytam aludni, nem kötöttem be, addig mind ficánkolt, hogy kiesett belőle és koppant egyet a feje - a betonon. A szívem majd kiugrott a helyéről, gondolatban már kerestem az autó kulcsát, hogy vigyem be a sürgősségire, de Ábel sokkal többet szokott sírni, mint amikor alszik el. Kis nyavalygás után éhes vagyok - jelezte és akkor egy nagy adagnyit meg is evett. Mert Ábel mindent meg szeretne enni, csak anyucinak legyen elég mersze adni neki. Eszi a kiflivéget, grissinit, kemény perecet, kenyér darabkákat, joghurtot imádja, gyümölcsöt, spenótot kapott ma krumplival, nagyon finomra sikerült. Evett csirekhusit, disznóhusit, a halhusi az még hátra van, de az is meglesz. Imádja a húslevesből a murkot, a jól megfőtt krumplit szépen megeszi, kézzel felcsipegeti.

Ja és tud már szívószállal inni, imádja: mikor már evés közben szomjas, szünetet tart, és hümmögve követeli a vizet, majd vízivás után hajlandó folytatni csak az evést, persze valami kanalat vagy érdekességet oda kell adni neki, hogy játszódjon vele. Most kezd egy kicsit ügyesebb lenni, és amellett, hogy a négykézlábas menetelés nagyon megy nekünk, most már a két kezes ágyban való kapaszkodást néha sikerül úgy befejezni, hogy leguggol és minden rendben. Nem esik hátra, nem üti be a fejét. A kapaszkodás művészetét már sikerült odáig vinni, hogy a hálószobai ágyra - ami egy alacsony francia ágy - fel is mászott egyszer, minden különösebb erőfeszítés nélkül.

És a nagy-nagy hír: nyolc hónaposan már van két fogunk!!! Nagy nehezen az alsó kettő már látszik, a kis rizsszemek ott növögetnek. Igaz, másfél hónapja lekiismeretesen minden nap kapja a D-vitamin cseppeket.

 Ja és ami még hátra van: a nyelve a kis békának nagyon le van tapadva, és a doktornéni szerint is fel kellene vágni. Javasolta, hogy vigyük Salgótarjánba, de én mondtam, hogy nem vagyok hajlandó oda vinni a gyerkőcöt, majd elviszem Budapestre, ott a Heim Pál, csak kell legyen valaki, aki elvégzi ezt az egyszerű beavatkozást. Holnap hívom a doktor nénit, hogy lássam, mit sikerült megbeszélnie.

A kertből

Éhes vagyok, szeretnék már én is vacsorázni lassan!!! - mondja Áron a rajzfilm lejárta után, miután ebédnél csak úgy mutatóba evett valamit. Kászálódik is a székére felfele, egész biztos, hogy éhes. Ez a "lassan" anyuci szavajárása, ezért költői kérdést tesz fel apuci, hogy ezt vajon honnan szedted, Áron? - Hát a kertből!!! - jön a nem várt válasz. Az esti jókedv megvolt.

Lustább vagyok

Hát be kell vallanom, második gyermeknél lustább vagyok. Nem dokumentálok mindent, és kevesebb fotó is készül - bár ezt a részt igyekszem tudatosan javítani. Így adós vagyok azt leírni, hogy Ábel második napja, hogy kúszik-mászik, nem csak forog, hanem kezével húzza magát a habszivacson, a parkettán, egyszer majdnem a konyhába is kijött. Nagyon ügyesen csinálja. Áron pelenkáról való leszoktatása miatt az új ételek bevezetése elmaradt, krumlpi főzelékkel próbálkoztam egyszer, de valahogy nem volt kedvem folytatni. Egyelőre marad tehát a tejpép, gyümölcs, tej kombináció. Egy hete és egy napja, hogy kificamítottam a bal könyököm, így Ábelt egy kézzel tudom emelni... úgy hiányzik néha, hogy jól megöleljem, megdögönyözzem... A tervek szerint a jövő héten elkezdek valami főzeléket adni Ábelnek,lehet a murokfőzelék jobb választás lesz, mint a krumpli. Meg elvileg lassan husit is kellene adni neki... Újabb zgalmas időszak elé nézünk. Ja, fog még egyse, majd csak lesz valamikor az is. ülni még csak nagyon keveset tud, nem is erőltetjük a dolgot. Pedig jó lenne, ha már ülhetne az asztalnál ő is velünk együtt...

Amióta...

Amióta Ábel tud forogni és nagyon szeret a nagy ágyon aludni, azóta már csak hasra fordulva szeret aludni. Ez olyan nagyfiús már, nemde??? Persze, már vissza is tud forogni, a tegnap a hat hónapos státusznál be is mutatta, hogyan kell ezt csinálni. Már tolná a kis fenekét előre, de ez még nem megy olyan jól neki, de majd erre is rájön, hogy kell. Ja 7 kiló 200 körül mozog a súlya, már ettünk almát, sárgabarackot meg őszibarackot. Szerette mind.

Úszás

Voltunk ma úszni Ábellel és Áronnal, persze, ez két emberes feladat, mert hát Ábellel én, Áronnal apa foglalkozott. Áron nagyon imádta, alig várta, hogy bemenjen a medencébe, ott toporgott a szélén. Ábelt meglepte a medence, szerintem nem tetszett neki, hogy a víz hidegebb volt, ezért az elején sirdogált, magamhoz kellett szorítani, vigasztalni, hogy magához térjen. Mikor Adrienn egy kis vödörből vizet csorgatott, nos azt nagyon szerette nézni, rúgkapált is a lábával - a keze kevésbé mozgott, de hát mikor fogom, akkor nem is lehet. Majd 40 percet bírt a vízben, majd kiszálltunk - igaz, addigra Áron is didergett már. Szerintem ezt meg kell még ismételni. Apa azt mondta, hogy ez munka volt - hát a 13 kilós Áronnal meg is értem - de én élveztem, hogy négyen egy helyen voltunk, fárasztottuk a babákat.

Öt hónapos

Szóval öt hónaposak lettünk a tegnap, 6770 grammot nyomott az este - a védőnő a reggel 7300-at mért pelusostól, ruhástól, igaz, mindig is így mérte. Készítettem ez alkalomból sok-sok fotót, feltöltöttem a Picasa-ra, nézzétek meg szeretettel.

Nagyon élvezi a forgolódást a kis békuci, szeret most már a kis babakocsiban is lenni - és már egy-másfél órát kibír ébren is benne. Meg már voltunk kinn is, a hintán, ott pihengettünk. Most épp alszik - délelőtt nem sikerült aludnia csak keveset, így most pótolja.

Azt vettem észre, hogy szereti, ha a hajam simogatja az arcát, néha kap utánna és mintha simogatná azt - nagyon aranyos tud ez lenni...

No, de hadd linkeljem ide a képeket:

Ábel öt hónapos

Remélem, ez áttörés

Mostanáig minden éjjel Ábel kapott enni. És evett is rendesen. Ám reggel mikor megébredt, csak ímmel-ámmal evett, azt is csak a gravitáció és a meglepetés hatására - gondolom én. Úgy hogy elhatároztam, hogy éjjel nem adok neki többet enni, még ha meg is ébred.

Tegnap mértem, 6,640 a baba - szóval szépen gyarapszik, a súlyával nincs gond. Este 10-kor megevett 160 grammnyi tejpépet, belakott. Éjjel háromkor menetrend szerint meg is ébredt, de nem nyitotta ki a szemét, csak nyöszizett. Gondoltam, itt az ideje nem adni neki éjjel enni. Ölembe vettem, cumit tettem a szájába, amit hevesen szívott. Elbóbiskolt, visszatettem a kiságyba. Majd kétszer még felébredezett, úgy sirogált féle, de 3,40-kor aludt. Reggel 7-kor ébredt, akkor már kinyitotta a szemét is. És evett egy jó adag tejet.  Vagyis kilenc órát kibírt evés nélkül. És nem is volt különösen nagy sírás éjjel, máskor nagyobb fesztiválokat szokott rendezni.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Ábel kivittük a hálószobából, a nappaliban alszik, és Áron ágya került be a helyére. Ábel rossz alvó, minden neszre ébredt meg, itt kinn semmi sem zavarja különösen. Jobban és hosszasabban is alszik. Áron, ha elalszik, akkor fát is lehet vágni mellette. Kíváncsian várom a ma éjjelt, hogy mi lesz.

Ja és még egy érdekesség: Ábel nagy előszeretettel fordulgat a hátáról a hasára, néha beszorul alá a keze, ilyenkor minket hív, hogy segítsünk. Hasáról a hátára nem ment a fordulat - ma reggel megvolt itt is az áttörés, hátról hasra, majd hátra fordul, meg is tett ezzel fél métert és kicsit beverte a buksiját, mert legurult a paplankájáról. Ettől eltekintve továbbra is imád a pihenőszékében üldögélni és ráncigálni az elébe tett játékokat, rágni őket, csámcsogni rajtuk.

Ábel negyedik hónapban és azon túl

Telnek a napok

Lassan, de biztosan telnek a napok. Ábel 6 kiló 510 volt utolsó méricskénél, vagyis a tegnap - nem mérem már épp minden nap. Nagyon ügyes most már a forgásnál - két napja, hogy kivettük a kis pihenőszékéből és letettük a földre terített pokrócra. Este az a szórakozása, hogy fordul balra, majd vissza. Egyszer-kétszer sikerül átfordulnia a hasára, de a keze miatt ez az átfordulás nem teljes. Majd ha ezt megunja, akkor jön a piskóta párna, és hasra fektetem, ez a párna pedig támasztékul szolgál a kezének - öt perc múlva már letornássza magát róla.

A tegnap érdekesen alakult a nap: délután nem akaródzott neki aludnia - ezen a héten egyedül elaludt a székében úgy hét óra felé, aludt vagy fél órát majd folytatta az ébrenléti programot. De a tegnap nem ment neki, így fürdi, majd próbált Tibi adni neki enni, de nem sikerült, kilenckor nagy sírva elaludt. 11-kor persze megébredt, hogy éhes és megitta az egész tejpépes tejecskét. Majd el is aludt - ezt fél négyig folytatta, akkor újból megivott egy teljes adag tejet, majd vígan aludt egészen kilencig. Amikor persze már éhes volt, de nyugisan ébredt, nem sírt vagy hasonló.

Ma Tata megfázással küszködött, így 12-ig bent voltunk a házban, Ábel nyöszizett, megetettem, majd mikor fordultam vissza a székéhez, látom elaludt. Bevittem az ágyába, ott aludt egy órácskát. Délután már nem bíztam a dolgokat a véletlenre, a három órás evés után, négy felé kimentünk. Fent is volt jó sokat - na jó, tíz percet - ez rekordszámba megy nála, aki instans elaludt, ha kimentünk a házból a babakocsival.  Séta a katonaságig - Áron Tatával bent maradt, nézte a Donald kacsás rajzfilmeket, most fedezte fel őket. Majdnem három órát aludt, majd hétkor felkelt, evészet, ébrenlét, forgolódás, fürdi, evészet és 11-kor alvás.

Terveztük, hogy megyünk babaúszni, de az influenza járvány miatt nem szeretnénk elindulni, majd két-három hét múlva talán. Alig várom már, olyan rég voltam pancsizós helyen és olyan jó lfog esni egy kis mozgás egy óriási kád vízben. Ábel biztos fogja majd élvezni, fürdikor úgy csapkod, hogy tiszta víz az egész szoba...

Kellene tegyek fel már aktuális fotókat, meg is nézem, mi az amit megoszthatok mindenkivel :-D

Átfordultunk

A kis béka már át tud fordulni az oldalára. Nem műveli ezt túl gyakran, de szeret néha-néha oldalra billenni. Első alkalommal Bettyéknél látogatóba tette meg ezt az újdonságot, akkor kétszer is átfordult az oldalára és nagyon élvezte. Most már várom, hogy mikor kezd el kúszni-mászni-csúszni.

Ma vagyunk négy hónaposak. Ábel imád a kis székében üldögélni és eszegetni a kis zörgő levelét. Ha nagyon álmos, akkor magától elalszik, de nem szeret ilyenkor a kiságyban lenni, itt kell legyen a körünkben, mellettünk, és még ha megy is a tévé vagy Áron hangoskodik, elalszik.

Az éjjel este 11-kor feküdt le és reggel háromnegyed hatkor ébredt, hogy éhes. Majd kilenckor, majd tizenkettőkor evett, majd egytől négyig aludt egy nagyot négyig- Tata sétáltatta meg a kis békát a levegőn. Olyan csúnya nyálkás, hóolvadós idő van, semmi kedvem se volt kibújni - ha nincs Tata itt, biztos elmarad a séta.

Négykor apa megetette, 160 grammnyi tápszert nyomott le. Ki is köpött belőle valamennyit, de ez most már az egyszeri adagja, 150 gramm plusz a tejpor.

Tegnap este 6 kiló 260 grammot nyomott, eléggé rapszodikusan gyarapszik, hol csökken húsz grammal a súlya, hol nő, de volt olyan is, hogy egyik napról a másikra 190 grammal lett több. De lassan biztosan gyarapszik.

Sokat mosolyog és imád fürdeni. Meg enni. Meg társaságban lenni. Meg úgy egyébként nyöszörögni, amikor épp letettük :-D. De mostmár nem sír folyvást folyamatosan, hanem rácsodálkozik a világra, ide-oda nézelődik, szóval egyre  csak emberesedik.

Napirend

Rájöttem, hogy az amit nehezen bírok, az a változás. Végre beáll egy napirendféle Ábelnél, mikor aztán nagy-nagy szeretettel felrúgja azt. Ma délelőtt Áronnal és Tatával mentünk Pásztóra vásárolni, a hosszú reggeli ébrenlét után Ábelt az ágyban hagytam, negyedig elaludva. Épp csak picit fagyott meg a fülünk a nagy hidegben, mikor telefonál apa, hogy Ábel felébredt, úgy fél órácskás pihenés után. Mi legyen - kérdi. Ennie kell 12 körül - hacsak nem alszik el. Mire hazaértünk már 12 óra lett és a kis béka nem aludt el, vígan nézelődött körbe-körbe. Háromnegyed kettőtkor elaludt seperc alatt - majd alszik öt óráig gondolom én a korábbi napok menetrendje szerint. Fél négykor ébredt. Majd este kilenckor feküdt. És közben nem sírt. Kibírta az öt és fél órát ébren. Rekord.

Remélem minimum hajnali négy óráig alszik ezek után :-D. Ja tegnap előtt voltunk először hat kiló felett (6010 gramm), tegnap 5990, ma 5980. Nem sietős neki a hízás...

Ma kicsit másképp is sírt, olyan felnőttesebb volt. Nagyon húzza fel magát hasizomból, mintha már fel akarna ülni, de hát még pici ő ehhez. Folyamatosan csócsálja a kezeit,nyálazik. Ma keveseket evett, de nem is volt igazán éhes - lehet már nem kellene három óránként etetni? Majd kiderül.

Három hónaposak vagyunk

Ma három hónapja indította el a doki a szülést és látta meg a napvilágot Ábel. Bevallom, az első két hónap horribilis volt, rettenetesen sokat gyötrődtünk mind a négyen. Mára úgy tűnik sikerült megtalálni a közös hangot, és kevesebb, jóval kevesebb a sírás.

Ma is - a tegnapi naphoz hasonlóan - egy délelőtti és egy délutáni alvás volt, két-két óra, így negyed kileckor már az esti álom következett - Ábel kilenc körül meg is ébredt, no meg fél tízkor is picit sirdogált, de most már alszik. 5680 grammot nyomott, a kórházból 3630 grammal engedtek haza, tehát bő kettő kilót szedett fel magára ez idő alatt.

Ma délelőtt fél tíz körül ébredt fél tizenegykor evett, negyed tizenkettőkor elaludt - ekkor már úton voltunk Martináék felé, ahol Áron jót játszott, Ábel meg aludt. Mire hazaértünk megébredt, majd két órát bírt ki és újból aludt két órát. A második adagban betett négy fasírt oda is égett egy kicsit, mert épp Ábellel voltam elfoglalva.

Én hülye, nem készítettem ma róla se képet, se videót, de majd holnap pótolom. Épp olvastam Áron három hónapos blog bejegyzését, amikor a nagy, katonaság felé tett sétán voltunk túl - akkor meleg volt, tavasz és csak ő volt egyedül... Nos ennyi fért igazán a mai, három hónapos szülinapba...

Gyarapszunk, lassan, de biztosan

Ábel nagyobb súllyal született, mint Áron, de sokkal lassabban gyarapszik - a sok kezdeti sírás miatt lehet ez gondolom. Mostanra azért hozza a heti 150-200 grammot, épp 5730-nál tart - Áron ekkor már hat kiló volt. Erre mondják, hogy minden baba más.

Védőnőnél rég nem jártunk, de azt látni a babán, hogy nő. A tegnap észrevettem, hogy a 0-3 hónapos kis rugdalódzók már szűkek neki, nem tudja benne már a lábát kinyújtani. Így elővettem a mama által gondosan előkészített, kimosott és kivasalt 3-6 hónapos rucikat - hát az már jó neki, kényelmesen elfér benne a baba.

Ma történt először az, hogy nappal csak kettőt aludt Ábel: eddig minden étkezés után fent volt majd aludt, még ha csak egy fél órácskát. Ma délbe mentünk ki sétálni, és 13,30-ig aludt - majd négykor aludt le újra és csak este hétkor ébredt meg. Fürdizéssel meg kis rásegítéssel együtt este tízig bírta, és nem is volt csak kisebb nyöszizés, nem sírt.

Az alvás még mindig problémás, mármint az elalvás: csak ölben hajlandó. Már tudom is melyik az a pillanat, amikor letehetem anélkül, hogy megébredne. De az ölben tartás az a sírós korszakából megmaradt... hát ez van, majd leszoktatom, mikor már nagyon nehéz lesz tartani...

Ma nagyon aranyos volt: Áron elaludt a hosszas séta után, Ábel még nem volt álmos, így őt bevittem a hálószobába, hogy ne zavarja Áront - nem mintha túlzottan zavarná. Az ágyon pedig valahogy úgy fektettem, hogy oldalán volt, nagyon élvezte, és aztán majd vissza is fordult a hátára egy adott ponton. A pihenőszékében érdeklik a játékok - le kell cseréljem lassan őket, mer már lassan unhatja. A kezét folyamatosan rágja, nyálazik, fogzás kezdete. A fejét most már tartja eléggé jól, ha hason fekszik.

A doki néni javaslatára elvisszük fejlődés neurológiai vizsgálatra, mert nem tudta nála kiváltani a Móró-reflexet - remélem jól írom le. Meg kicsit lustán tartja néha a jobb kezét. De azóta figyeltem és használja mindkét kezét, egyforma intenzítással rágja őket, így remélem, hogy nem lesz semmi gond.

Ja a két hónapos oltást gond nélkül vészelte át Ábel, most jön a három hónapos oltás, remélem ez is zökkenőmentes lesz. Megvolt már az első kacagás is, erről készült videó, be is linkelem.

Átaludt éjszaka

Volt egyszer-kétszer Ábel életében, hogy átaludta az éjszakát és hajnali négy vagy öt vagy hatkor ébresztett csak. Ezt én akkor annak tulajdonítottam, hogy nagyon fáradt volt és végre sikerült aludnia jól.

A tegnap este egy kis trükköt vetettünk be: most hogy egyre több tejport fogyaszt a baba, Iza tanácsára az esti étkezésbe egy fél kanál tejpépet is kevertünk. Kicsit nehezebben jött ki az üvegből, mert sűrűbb volt, de megitta nagyon lelkesen az egész 100 grammos adagot, két adagban. Este tízkor aludt el, majd reggel 4.50-kor ébresztett, szopizás elég is volt neki, vissza is aludt, majd reggel négy óra múlva, vagyis 8,50-kor ébredt és evett - szopi és tápszer is volt. Nekem sikerült 12-kor lefeküdni, szerintem, fél egykor már aludtam - ami az jelenti hogy kétszer négy órát aludtam. Na jó reggel megébredtem még kicsiket, mert Tibi ment munkába meg Áron újból az ágyunkba jött elaludni - ez most már menetrendszerűnek tűnik. Az alvás iszonyú jól esett, őszintén. Ma este is keverünk egy fél kanál tejpépet az esti adagban, remélem újra tudjuk produkálni a mai hosszú alvást.