Nagyon fejlődünk

Rég nem írtam, de két gyermek mellett... nem unatkozom. Főleg azóta, mióta Ábelke belekapaszkodik a bútorokba és feláll. Még be sem töltötte a nyolcadik hónapot, és ilyeneket volt képes csinálni.

Mikor ez elkezdődött sorozatosak voltak az esések és a sírások. Olyan esések, amivel Áront annak idején bevittük a sürgősségire, de Ábellel edzettebbek vagyunk, tudom mikor kell igazán aggódni. Az is megtörtént már - sajnos -, hogy amiután a nagy babakocsiba hagytam aludni, nem kötöttem be, addig mind ficánkolt, hogy kiesett belőle és koppant egyet a feje - a betonon. A szívem majd kiugrott a helyéről, gondolatban már kerestem az autó kulcsát, hogy vigyem be a sürgősségire, de Ábel sokkal többet szokott sírni, mint amikor alszik el. Kis nyavalygás után éhes vagyok - jelezte és akkor egy nagy adagnyit meg is evett. Mert Ábel mindent meg szeretne enni, csak anyucinak legyen elég mersze adni neki. Eszi a kiflivéget, grissinit, kemény perecet, kenyér darabkákat, joghurtot imádja, gyümölcsöt, spenótot kapott ma krumplival, nagyon finomra sikerült. Evett csirekhusit, disznóhusit, a halhusi az még hátra van, de az is meglesz. Imádja a húslevesből a murkot, a jól megfőtt krumplit szépen megeszi, kézzel felcsipegeti.

Ja és tud már szívószállal inni, imádja: mikor már evés közben szomjas, szünetet tart, és hümmögve követeli a vizet, majd vízivás után hajlandó folytatni csak az evést, persze valami kanalat vagy érdekességet oda kell adni neki, hogy játszódjon vele. Most kezd egy kicsit ügyesebb lenni, és amellett, hogy a négykézlábas menetelés nagyon megy nekünk, most már a két kezes ágyban való kapaszkodást néha sikerül úgy befejezni, hogy leguggol és minden rendben. Nem esik hátra, nem üti be a fejét. A kapaszkodás művészetét már sikerült odáig vinni, hogy a hálószobai ágyra - ami egy alacsony francia ágy - fel is mászott egyszer, minden különösebb erőfeszítés nélkül.

És a nagy-nagy hír: nyolc hónaposan már van két fogunk!!! Nagy nehezen az alsó kettő már látszik, a kis rizsszemek ott növögetnek. Igaz, másfél hónapja lekiismeretesen minden nap kapja a D-vitamin cseppeket.

 Ja és ami még hátra van: a nyelve a kis békának nagyon le van tapadva, és a doktornéni szerint is fel kellene vágni. Javasolta, hogy vigyük Salgótarjánba, de én mondtam, hogy nem vagyok hajlandó oda vinni a gyerkőcöt, majd elviszem Budapestre, ott a Heim Pál, csak kell legyen valaki, aki elvégzi ezt az egyszerű beavatkozást. Holnap hívom a doktor nénit, hogy lássam, mit sikerült megbeszélnie.