Járás

A posztot eredetileg Áron blogjába írtam szeptember 7-én - biztos fáradt voltam - de Ábelről szól:

Járás

Ábelke mostanság a járással kacérkodik, de nagyon. Azt már meg tudja tenni, hogy guggoló helyzetből feláll lábra mindenféle támaszkodás nélkül, csak úgy, amikor a szoba közepén van. Majd így áll vagy 4-5 másodpercet, a földre ereszkedik és továbbkúszik. Még nem jött jár, hogy a járás mennyivel könnyebb, mint a mászás, kúszás, úgy hogy inkább még kivár. De nincs sok hátra.

Ha éhes-álmos, akkor nagyon hisztisek vagyunk, nem bírja ezeket a rossz állapotokat. Tegnap este is nagyon fáradt volt már, de a sok sírától már nem tudott elaludni, már rég becsukta a szemét, de tovább hüppögött. Szóval nem egyszerű feladat.

Most már élvezi Áron társaságát, kergetőzni szoktak a szekrényben - ami ugye egy olyan szekrény, hogy van egy fal a hálószobában és ott leválasztva egy akkora rész, ahová ruhákat pakolunk. Gardróbnak nevezik talán? Még nincs ajtója, így szabadon lehet benne keringeni előre-hátra. Amit a két gyermek négykézláb meg is tesz: Áron utánozza Ábel, hogy mászik, Ábel meg menekül előre, kacagva, nagyon élvezik mindketten. Az is előfordult már, hogy Áron bezárta a hálószoba ajtaját és akkor ők ketten az ágyon, a szekrényben, mindenfelé, játszanak. Persze, ilyenkor fülelnem kell, nehogy rossz fát tegyenek a tűzre.