Ma három hónapja indította el a doki a szülést és látta meg a napvilágot Ábel. Bevallom, az első két hónap horribilis volt, rettenetesen sokat gyötrődtünk mind a négyen. Mára úgy tűnik sikerült megtalálni a közös hangot, és kevesebb, jóval kevesebb a sírás.
Ma is - a tegnapi naphoz hasonlóan - egy délelőtti és egy délutáni alvás volt, két-két óra, így negyed kileckor már az esti álom következett - Ábel kilenc körül meg is ébredt, no meg fél tízkor is picit sirdogált, de most már alszik. 5680 grammot nyomott, a kórházból 3630 grammal engedtek haza, tehát bő kettő kilót szedett fel magára ez idő alatt.
Ma délelőtt fél tíz körül ébredt fél tizenegykor evett, negyed tizenkettőkor elaludt - ekkor már úton voltunk Martináék felé, ahol Áron jót játszott, Ábel meg aludt. Mire hazaértünk megébredt, majd két órát bírt ki és újból aludt két órát. A második adagban betett négy fasírt oda is égett egy kicsit, mert épp Ábellel voltam elfoglalva.
Én hülye, nem készítettem ma róla se képet, se videót, de majd holnap pótolom. Épp olvastam Áron három hónapos blog bejegyzését, amikor a nagy, katonaság felé tett sétán voltunk túl - akkor meleg volt, tavasz és csak ő volt egyedül... Nos ennyi fért igazán a mai, három hónapos szülinapba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése