Mindig a legegyszerűbb magyarázat az igaz

Mindig a legegyszerűbb magyarázat az igaz - talán a matematikában tartja magát ez a tézis. Ábelt rettenetesen sírós gyermeknek tituláltuk, nem aludt sokat, és emiatt folyamatosan fáradt volt, meg sírt. Attól féltem, hogy az én marha természetemet örökölte, hogy nehezen alszom el, mindenre felébredek. A tegnapi nap volt a legszörnyűbb: reggel hétkor kezdődött a sírás és tizenegyig tartott, délután is hasonló ritmusban folytatódott. Egy adott ponton, azon vettem észre magam, hogy olyan erősen rázom a babakocsit - benne Ábellel - , hogy Áron megijedt.

Apa jó érzékkel szerencsére vett tejport a tegnap. Ma a nyugis kezdés megvolt - annyira fáradt lehetett a kis béka, hogy másképp nem is tudta volna átvészelni a napot. A nyekergős sírás délutánra is ígérkezett, rossz alvás mindenképp megvolt. Ezért felbontottam a tejporos dobozt, szopi után csak úgy lenyomott 50 gramm tejet. És láss csodát: este nyugodt volt, egyedül, ringatás nélkül elaludt, mintha kicserélték volna. Este is megvolt a szopi után a tápszerrel kínálás, vagy 10 gramm lement belőle, nem sok, de a nyugodt elalvás záloga.

És láss csodát: a ritka kaki titka is megoldódott, és máris két kakis pelus volt ma. Eddig először ötnaponta, majd háromnaponta, az elmúlt héten kétnaponta volt kaki, mindig, ha jóllakott és nyugis volt, utánna. Most, hogy kapott pluszba 90 gramm tápszert, máris több a kaka...

Szóval szerintem - legalább is remélem nagyon - , hogy Ábel nem hisztisebb, mint más baba, nem érzékeny az ezen a héten állandóan váltakozó frontokra, hanem egyszerűen éhes volt, és emiatt nem tudott aludni és emiatt fáradt volt és emiatt sírt. Ilyen egyszerű. Nyugodtan lehet szidni engem, hogy nem erőltetem kizárólag a szopit, nekem és Áronnak és apának és Ábelnek a nyugalom miatt megéri este kiegészíteni az étkezést.

Ábel titka

Újból egy olyan kivételes délután, este van, amikor mind a két gyerkőcöm alszik. Rég történt hasonló.

Ábel titkait megfejtettük: az volt a baja, hogy folyamatosan álmos volt és fáradt, ezért sírt rengeteget. Illetve bizonyítottan nagyon mimóza lelkületű, ezért ha anya rosszkedvű, akkor a baba is az, és ha nagy zaj van valahol, akkor felébred, vagy ha Áron zajong, akkor sem tud aludni. Szóval, eléggé fárasztó volt, mire rájöttünk. Addigra már sikerült annyira elrontani, hogy a ringatás az alapdolog az elalvásnál - ezért a napi sétánál, autóban jól alszik. Ma délután sikerült először úgy elaludnia, hogy csak a cumit dugdostam a szájába és nem kellett ide-oda rángatnom meg ringatnom, igaz Áron ekkor már aludt, és Ábel is relatív nyugis volt.  Negyven percbe vagy talán többe is telt mire elaludt, de elaludt önállóan, és én ezt sikernek könyvelem el.

Áronnal is így volt - most hogy így vissza gondolok -, ő is nehezen aludt el, de ő alapból nyugisabb természetű, meg hát vele nem volt még egy sokat szaladgáló bátyus, aki minduntalan megzavarja. No, nehéz hónapok elé nézünk mi még, de ez van, majd túléljük.

Ha a honatyáink megszavazzák, akkor 2012-től három évtől már kötelező lesz az óvoda - szegény dadusoknak fel kell ám készülniük majd Ábelre, mert vele biztos nem fogom erőltetni a szobatisztaságot. Most csak akkor veszik fel, ha szobatiszta - bár ez a törvényben sehol sem szerepel, hogy óvodába csak akkor mehet, ha…..  meg is fogom ezt beszélni a óvonénivel.  Áron kakálni kakál a bilibe, de a pisit azt előszeretettel ereszti a pelusba, ha megkívánja a gumicukrot, akkor szól és pisi is van a biliben. Vagyis kényelmes. Hogy ez az óvoda megtudná-e változtatni nála, nem tudom…

Alvás

Ábel sírósabb, hisztisebb mint Áron, ez tény. Sokkal rosszabban alszik el, este van, hogy 3-4 órát is fent van negyed-fél órás bóbiskolással - tegnap este már olyan fáradt volt, hogy a fürdővízben aludt egyet, majd az öltöztetést végighisztizte, kiszopizta magát, majd egy-két felsírással, ébredéssel fél tizenegykor el is aludt. Látszott is, hogy fáradt, mert hajnalban háromkor ébredt és olyan mohón evett, hogy vissza is jött a tejecske - éjjeli szopizásnál ilyen nem szokott előfordulni. Ma délután sem aludt túl sokat, illetve most van a fél órás bóbiskolása.

A kakilás ugyanúgy öt-négy naponta történik, eléggé nyűgös szokott lenni az ilyen napokon. Hogy fáj-e a hasa, nos azt csak ő tudja, de néha kap Grippe watert, és ilyenkor nyugisabb szokott lenni. Gyarapodni gyarapodik, lassabb ütemben, mint ahogy Áron, de végül is 4640 grammnál tartunk, olyan 150 grammot gyarapszik hetente. Vettünk neki egy rezgős pihenőszéket, abban szokott aludni nappal. Ha nagyon nyűgös, akkor bekapcsoljuk a rezgő üzemmódot, és akkor a nyugodtság garantált - kivéve, ha nem éhes nagyon, ha nem purcizik vagy ha nincs hozzá kedve.

Reggel nagyon fáradtan ébredek, este meg nehezen alszom el, lehet, hogy azért mert sok szoptatós teát iszom - fogalmam sincs. Két gyermekkel - főleg egy dackorszakos Áronnal és egy hisztisebb Ábelnek köszönhetően - mindenképp nehezebb. A héten három napot csak mi hárman voltunk itthon, alaposan le is ffáradtam. A legnehezebb a két gyermek alvását összeegyeztetni, no meg a sétára felkészülni, mikor Áron nem akar felöltözni, Ábel aludna el, ezért sír, még szerencse, hogy van teraszunk: Áron öltöztetem fel előbb, kiküldöm a teraszra, majd Ábel pakolom be a babakocsiba - beteszem az autósülésbe és úgy megy a babakocsiba, így zártabb, nem járja annyira a hideg, három pokrócot kap - és kitolom a teraszra, majd azután én következem, felöltözöm és kimegyek a két gyermekhez. Ha tömbházban laknánk, nos akkor biztos százszor leizzadnék, amíg leérnénk. Egyelőre ennyi, várom türelemmel, hogy Ábel is nőjjön lassacskán, erősödjön, várom a tavaszt, nyárt, amikor egy szál trikóban lehet majd kimenni az udvarra - bár akkor a nagy kánikulávalkell majd megbirkózni.