Négy hét

Négy hete, hogy Ábel megszületett. Mivel még pizsiben vagyok, gyorsan írok....

Négy hét alatt 3630 grammról - ennyire fogyott a kórházban - 4230 grammra nőtt a kis béka. Nem tisztel meg minden nap kakival, sőt, minden második nap sem, sőt minden harmadik nap sem, hanem 5, azaz öt naponta, általában hajnalban vagy éjjel - na jó volt, hogy fürdi után - egy óriásit kakil a pelusba, amit nagyon hangzatosan teszi. Aztán meg újból elkezdi gyűjtögetni a végterméket.

Imád szopizni. Utálja, ha csuklik, ekkor ennek sírás a vége. Ha cicire teszem ilyenkor, csak nagyon felidegesíti magát, ezért ezzel az utóbbi időben nem kísérletezem. Tegnap óta látványosan fáj a hasa, ezért ma reggel hason altattam - megfordította a fejét, mire felébredtem - a lézgésfigyelő azért be volt kapcsolva. Légzésfigyelő: azért vettük, mert a kórházban első nap szóltak, hogy szívzörejt hallottak Ábelnél - kapott is légzésfigyelőt a kórházi kiságyhoz - és hát hogy otthon is legyen, apa gyorsan vásárolt is egyet. Aztán meg harmadnapra el is múlt ez a szívzörej, a doki szerint kisbabáknál ez természetes, normális dolog.

Nagyon érzékeny a zajokra, csendnek kell lenni, hogy el tudjon aludni - ezért éjjel alszik most már sokat. Első két-három hétben sokat volt fenn éjjel is, nagyon fáradt is voltam, de most a kilenc óra körüli szopi után már csak éjjel két órakor ébred fel - egy szopival öt órát is kibír!!! Igaz, általában 10-kor alszik el, anya meg 11-kor, így három órát tudok egyhuzamban aludni - ami azért jó. Az emberi szervezet egy csodás dolog, mert ma szinte kipihenve ébredtem fel - az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fél hetes szopi után nem ébredt fel, így én sem költögettem, így még aludtunk egy turnust mind a ketten - Áron is fáradt volt és aludt - minden összepasszolt. Hát persze, hogy ez egyszer-kétszer történt csak meg, mert ilyen véletlenek ritkán adódnak, mint például az, hogy mind a két gyermek délután ugyanabban au időben alszik. Az igazság az, hogy Áron most már keveset alszik, nem tudunk olyan sokat kinn lenni, most hogy ilyen hideg van, nem fárad el - este igaz, bedől az ágyba és már alszik is, nincs is idő mesét mondani.

No hát ennyi jut eszembe így négy hét elteltével. Nagyon türelmesnek és önfeláldozónak kell lenni, hogy az ember második gyermeket is vállaljon. Nem is tudom, mi van azokkal, akik harmadikat-negyediket is vállalnak, minden elismerésem az övék.

Harmadik héten

Ábel legújabb fotói.

Padlóápoló anyatej

Mikor Áron is szopizott, akkor is folyamatosan anyatejjel ápoltuk a padlót - a tejcsi, ha visszajött, akkor a hátamon, a padlón kötött ki. Ez történik Ábel esetében is: valamikor este a fürdi utáni szopizás végén a kis békát a hasával a lábamra fektettem és a változatosság kedvéért úgy böfiztettem. Hamar meg is lett az eredménye: nagy böfi és a padlóra folyt rengeteg mennyiségű tej, nem is tudom, fél pohárnyi. Hát azt nagyon sajnáltam, hogy így történt, de nem tudtam mit tenni. Ez a böfiztetési módszer kipróbálva, de nem gyakorlom többet.

Sírás

Nem tudunk Tibivel azon napirendre térni, hogy Ábel - főleg este - nagyon síros baba. Annyira tud sírni, hogy vörös belé az egész teste, reszket szinte, és nem tudjuk megnyugtatni sehogy - illetve ha nagyon hirtelen rázunk egyet rajta, akkor egy kicsit meghökken és aztán abba hagyja a dolgot. Áron nem volt ilyen sírós baba - mindenki mondta, hogy milyen nyugodt, de mi nem hittük, hogy az, azt gondoltuk, hogy csak beszélnek az emberek, dicsérnek. De igenis nyugodt baba volt Áron Ábel mellett főleg.

Én azzal magyarázom a dolgot, hogy Ábel nem akart kijönni a pociból, ezért este sírja ki a világfájdalmát, hogy miért kényszerítettük erre a világra, mikor neki olyan jó volt fejjel lefelé az anya pocakjában kucorodni majd rugdalózni. Még szüléskor is visszahúzódott és nem akaródzott lefelé csusszanni - egy húsz perces séta és a gravitáció hatására jött csak lejjebb.

Szóval egyelőre nem tudunk mit kezdeni ezzel a sírással, mint hogy hallgatjuk. egyébként meg szopizással - kopogjam le - minden rendben eddig, szépen gyarapszik, tegnap este már 3950 gramm volt - vagyis 60 grammal több, mint születésekor. Igaz, a kakát a kis béka eléggé szépen összegyűjti, és eddigi tapasztalataim szerint kétnaponta kakil - kezdetben szinte az összes pelus kakás volt, gondolom, mostanra jobban fel tudja dolgozni a szervezete a tejcsit.

Na erről ennyi. Most alvás van, Áron játszadozik itt a szobában, apa is alszik egy kicsit, én meg irogatok, miután a reggel apának köszönhetően a 6,30-as szopizás után még tudtam aludni nyolcig - na jó, inkább ájultan pihentem, de az is jól esett.