Egyesítés

Egyesítettem Áron és Ábel blogját, manapság az Áron és Ábel hétköznapjai oldalon találtok meg bennünket.

Járás

A posztot eredetileg Áron blogjába írtam szeptember 7-én - biztos fáradt voltam - de Ábelről szól:

Járás

Ábelke mostanság a járással kacérkodik, de nagyon. Azt már meg tudja tenni, hogy guggoló helyzetből feláll lábra mindenféle támaszkodás nélkül, csak úgy, amikor a szoba közepén van. Majd így áll vagy 4-5 másodpercet, a földre ereszkedik és továbbkúszik. Még nem jött jár, hogy a járás mennyivel könnyebb, mint a mászás, kúszás, úgy hogy inkább még kivár. De nincs sok hátra.

Ha éhes-álmos, akkor nagyon hisztisek vagyunk, nem bírja ezeket a rossz állapotokat. Tegnap este is nagyon fáradt volt már, de a sok sírától már nem tudott elaludni, már rég becsukta a szemét, de tovább hüppögött. Szóval nem egyszerű feladat.

Most már élvezi Áron társaságát, kergetőzni szoktak a szekrényben - ami ugye egy olyan szekrény, hogy van egy fal a hálószobában és ott leválasztva egy akkora rész, ahová ruhákat pakolunk. Gardróbnak nevezik talán? Még nincs ajtója, így szabadon lehet benne keringeni előre-hátra. Amit a két gyermek négykézláb meg is tesz: Áron utánozza Ábel, hogy mászik, Ábel meg menekül előre, kacagva, nagyon élvezik mindketten. Az is előfordult már, hogy Áron bezárta a hálószoba ajtaját és akkor ők ketten az ágyon, a szekrényben, mindenfelé, játszanak. Persze, ilyenkor fülelnem kell, nehogy rossz fát tegyenek a tűzre.

Egy kis lépés Ábelnek...

.... egy óriási mérföldkő számunkra. Előző bejegyzésem is a baba járásáról szólt, de akkor az csak olyan erőltetett, esetleges volt. A tegnap viszont annyi sokat járt a baba délután, saját maga akaratából, amennyit az eddigi életében nem.

Az történt, hogy három és negyed órás alvás után háromnegyed ötkor délután felébredt. Szokásától eltérően most elfogyasztotta az ebéd agy részét- borsófőzelék volt - majd a kaki után, mikor a kolozsvári mamával beszélgettünk Skype-on egyszer csak fogta magát, felállt, és tett vagy három lépést. Nagyon tetszhetett neki, mert azután többször megismételte ugyanezt a mutatványt. Majd aztán a szoba közepétől elsétált egészen a bútorig - volt az vagy hét-nyolc összefüggő, bizonytalan lépés, de lépés.

Ma reggel is hasonló tornával kezdte: lábra fel, ide-oda rövideket menetel. Azért a négykézláb mászás is megmaradt.... De ezek után valószínű egyre többet gyakorolja majd ezt a fantasztikus függőleges járást. Most már kijelenthetjük: apuci megnyerte a fogadást, Ábel egy éves kora előtt elkezdett járni.