A kertből

Éhes vagyok, szeretnék már én is vacsorázni lassan!!! - mondja Áron a rajzfilm lejárta után, miután ebédnél csak úgy mutatóba evett valamit. Kászálódik is a székére felfele, egész biztos, hogy éhes. Ez a "lassan" anyuci szavajárása, ezért költői kérdést tesz fel apuci, hogy ezt vajon honnan szedted, Áron? - Hát a kertből!!! - jön a nem várt válasz. Az esti jókedv megvolt.

Lustább vagyok

Hát be kell vallanom, második gyermeknél lustább vagyok. Nem dokumentálok mindent, és kevesebb fotó is készül - bár ezt a részt igyekszem tudatosan javítani. Így adós vagyok azt leírni, hogy Ábel második napja, hogy kúszik-mászik, nem csak forog, hanem kezével húzza magát a habszivacson, a parkettán, egyszer majdnem a konyhába is kijött. Nagyon ügyesen csinálja. Áron pelenkáról való leszoktatása miatt az új ételek bevezetése elmaradt, krumlpi főzelékkel próbálkoztam egyszer, de valahogy nem volt kedvem folytatni. Egyelőre marad tehát a tejpép, gyümölcs, tej kombináció. Egy hete és egy napja, hogy kificamítottam a bal könyököm, így Ábelt egy kézzel tudom emelni... úgy hiányzik néha, hogy jól megöleljem, megdögönyözzem... A tervek szerint a jövő héten elkezdek valami főzeléket adni Ábelnek,lehet a murokfőzelék jobb választás lesz, mint a krumpli. Meg elvileg lassan husit is kellene adni neki... Újabb zgalmas időszak elé nézünk. Ja, fog még egyse, majd csak lesz valamikor az is. ülni még csak nagyon keveset tud, nem is erőltetjük a dolgot. Pedig jó lenne, ha már ülhetne az asztalnál ő is velünk együtt...